Hatodikos vagy hetedikes lehetettem amikor hazánkat is elérte egy nyugaton már évekkel korábban befutott kaliforniai punk rock banda híre. Zsigmond barátom (akit valójában nem így hívnak) hatására én ekkoriban még fubu gatyás, ecko pulcsis gengszter rapper voltam aki örök harcban és rivalizálásban állt a B osztályos rockerekkel. A harc többnyire abban nyilvánult meg, hogy hatalmas oltásokkal teletűzdelt szópárbajt vívtunk mégpedig olyan jelentős dolgok miatt mint, hogy a nagyszünetben ki focizhasson az udvaron a legjobb helyen és ki menjen a pálya mögé a kavicsos, poros részre. Amikor Sarolta, Zsanett és Beáta (őket sem így hívják) feltették nekem a kérdést, hogy mi a véleményem az új kedvencükről én reflexből rávágtam, hogy a Blink bizony sz@r. Csak két évvel később - amikor már kikerültem Zsigmond barátom hatása alól - hallottam először zenélni a Blinket. Azonnal magával ragadott a lendületes, dallamos zenéjük és a megjelenésük. Ezt az eseményt tartom a zenei öntudatra ébredésem kezdetének.

A trió a 2001-ben kiadott Take Off Your Pants and Jacket című lemezével lopta be magát a magyar tizenéves lányok és fiúk szívébe. "Aki esetleg nem ismerné a zenei munkásságukat az nem veszített sokat." - mondhatnám ha szívtelen zenekritikus lennék, de mivel szerencsére nem vagyok az és egyébként sem értek egyet az előbbi kijelentéssel ezért nem mondom. Mi jellemző a Blink 182 zenéjére? Egyszerű, gyakran popra emlékeztető dallamok? Szerelemről, szülőkről, iskoláról, lázadásról szóló dalszövegek? Korukból fakadóan éretlen és olyan tabu témákat feszegető humor mint például a nagypapa és unoka közötti anális közösülés? Igen. És ezek ellenére is milliók rajonganak értük világszerte? Igen. Egyesekben talán jogosan felmerül a kérdés, hogy miért. Szerintem azért, mert ők leszarták, hogy ki mit gondol a zenéjükről és a szövegeikről. Egy pillanatig sem gondolták azt, hogy ők meg fogják váltani a világot, vagy hogy bármilyen elvárásnak is meg kéne felelniük amikor felmennek a színpadra. Ez a magatartás lehetett az, ami megtetszett a szárnyaikat bontogató tiniknek világszerte és elindította a már másfél évtizede tartó őrületet.

Mark Hoppus, Tom DeLonge és Travis Barker egymás állandó ugratása ellenére is azt a benyomást keltették, hogy ők bizony gyerekkoruk óta a legjobb barátok és ennek a köteléknek semmi nem vethet véget. Talán ezért is érte hidegzuhanyként a rajongókat a banda 2005-ös, finoman szólva is undorítóan lejátszódó feloszlása. Tom Angels & Airwaves, Mark és Travis pedig +44 néven alapított új zenekart. Négy év telt el anélkül, hogy a fiúk akár egy szót is beszéltek volna egymással. Travis majdnem halálos kimenetelű repülőgép balesete döbbentette rá az egykori barátokat arra, hogy az élet rövid és nem éri meg 20 év barátságát eldobni egy múltban elkövetett hiba miatt. Természetesen azonnal lángra kaptak az újrakezdésről szóló híresztelések, amiket a tagok kétértelmű nyilatkozatai is fokoztak.

Február 5-én az MTV.com adott hírt arról, hogy a fiúk az 51. Grammy-díj átadón együtt fognak megjelenni és ha már ott vannak egy díjat is átadnak. Négy napon át folytak a találgatások arról, hogy ez most mit jelent a jövőre nézve. Végül maguk a tagok oszlatták el az óvatosabb rajongók és a sajtó kétségeit:

Hi. We’re blink-182. This past week there’ve been a lot of questions about the current status from us. To put is simply, We’re back.We mean, really back. Picking up where we left off and then some. In the studio writing and recording a new album. Preparing to tour the world yet again. Friendships reformed. 17 years deep in our legacy.

Summer 2009

Thanks and get ready…

Négy év után tehát újra van Blink. Nyáron lesz új album és lesz új turné. Talán hozzánk is elnéznek, de a szomszédba szinte biztos. Szerintem tápos.

R.B.